A kutyák szeparációs szorongása

Mi a szeparációs szorongás?

A kutyák szeparációs szorongása egy olyan  pszichológiai állapot, amelyet sok gazdi félreértelmezhet "rossz viselkedésként", ám nem más, mint a kutya túlságos kötődése a gazdihoz és maga a szorongás jelei akkor mutatkoznak, amikor nem tud kedvencünk mellettünk lenni.

A kutatások szerint a kutyák 72,5%-a mutat szorongáshoz hasonló viselkedést, és körülbelül 5%-uk szenved tényleges szeparációs szorongástól. Bár néhány kutya már kezdetektől fogva ideges lehet amikor a gazdi egyedül hagyja őt, sokan közülük később, az életük során kezdik el mutatni ezeket a tüneteket. A szeparációs szorongás általában a megszokott rutin megváltozásával alakul ki, például költözés, egy új családtag érkezése vagy akár egy új munkaidő-beosztás miatt.

A szeparációs szorongás kialakulásának számos oka lehet. Az egyik leggyakoribb ok, ha a kutya túl korán lett elválasztva az anyjától, amimegnehezítheti az önálló viselkedés kialakulását. Emellett a gazdák gyakori távolléte vagy egy új környezethez való alkalmazkodás hiánya is súlyosbíthatja a problémát. Egy 2014-es kutatás azt mutatta ki, hogy bizonyos fajták, mintpéldául a border collie vagy a vizsla, hajlamosabbak lehetnek a szeparációs szorongásra, de sajnos ez a kellemetlen "betegség" nem válogat, szinte bármilyen fajtát, egyedet érinthet.

Az árulkodó tünetek

A szeparációs szorongás tünetei sokféleképpen jelentkezhetnek, és gyakran nehéz lehet egyértelműen megkülönböztetni őket más viselkedési problémáktól. Nézzük meg a leggyakoribb tüneteket, valamint néhány olyan jelenséget is, amelyek elsőre nem egyértelműen köthetők a szeparációs szorongáshoz, de mégis annak a jelei lehetnek.

• Excesszív ugatás vagy vonyítás - Az egyik leggyakoribb tünete a szeparációs szorongásnak az, hogy a kutya folyamatosan ugat vagy vonyít, amikor egyedül marad. Ez a viselkedés abból adódik, hogy a kutya megpróbálja újra felvenni a kapcsolatot a gazdájával, és felhívni magára a figyelmet. Az ilyen jellegű ugatás gyakran különbözik a normál, területvédő vagy izgatottságból fakadó ugatástól – hosszabb ideig tart, folyamatos, és általában akkor kezdődik, amikor a gazda elhagyja az otthont.
• Romboló viselkedés - A szeparációs szorongásban szenvedő kutyák gyakran romboló viselkedést mutatnak, különösen az ajtók, ablakok, bútorok vagy a gazdi személyes tárgyainak környékén. Ez a viselkedés abból fakad, hogy a kutya megpróbál eljutni a gazdájához vagy enyhíteni a szorongását. Az ajtók vagy ablakok közelében elhelyezkedő karmolásnyomok, megrágott kilincsek, vagy szétszaggatott bútorok mind arra utalhatnak, hogy a kutya intenzív stresszt él át, amikor egyedül marad.
• Szökési kísérletek - Ez a tünet már egy súlyosabb változata a romboló viselkedésnek. A szökési kísérletek rendkívül veszélyesek lehetnek, mivel a kutya komoly sérüléseket szerezhet, amikor megpróbál kitörni. Gyakran látni sérült mancsokat, eltört fogakat vagy karmokat, amelyek arra utalnak, hogy a kutya kétségbeesetten próbált kijutni az otthonából.
• Megszűnő szobatisztaság - A szeparációs szorongás egy másik gyakori tünete, hogy a kutya véletlenül bevizel, vagy odaürít, amikor egyedül van, még akkor is, ha már régóta szobatiszta, vagy előtte egy nagy sétán már elvégezte a piszkos ügyeket. Ez a viselkedés nem azért alakul ki, mert a kutya „bosszúból” vagy „dühből” cselekszik, hanem azért, mert a stressz hatására elveszíti az irányítást a teste felett.
• Túlzott nyáladzás, lihegés és remegés - Ezek a fiziológiai válaszok a stresszre utalnak, és gyakran a szorongás súlyosságával arányosan növekednek. A kutya izomzata feszülté válhat, és előfordulhat, hogy egy helyben ül vagy áll, és nem hajlandó mozogni.
• Étvágycsökkenés, vagy túlzott evés - A szorongás hatással lehet a kutya étkezési szokásaira is. Egyes kutyák teljesen elvesztik az étvágyukat, és nem hajlandók enni, amikor a gazdi távol van. Más kutyák éppen ellenkezőleg, kompenzációként túl sokat esznek, vagy falánk módon viselkednek, amikor a gazdi nincs a közelben.
• Kényszeres járkálás - A járkálás vagy pacing olyan viselkedés, amely során a kutya folyamatosan körbe-körbe jár egy meghatározott útvonalon, amikor egyedül van. Ez a viselkedés a szorongás egyértelmű jele, mivel a kutya nem képes megnyugodni, és állandó mozgással próbálja enyhíteni a belső feszültséget. A járkálás útvonala gyakran követi a lakás vagy a ház egy adott részét, például a bejárati ajtótól a szobákig, majd vissza.
• Nem megszokott viselkedés - Néhány kutya szokatlan szokásokat alakíthat ki, amikor egyedül van. Ezek közé tartozhat például a szokatlan helyeken való pihenés (pl. fürdőszobában vagy gardróbban), ahol korábban nem szokott tartózkodni. Ilyenkor olyan helyeket keres, ahol biztonságban érzi magát, vagy ahol kevésbé érzi a gazdi hiányát. Ezek a viselkedések megtévesztők lehetnek, mert első pillantásra nem tűnnek szorongásos tüneteknek.
• Szélsőséges ragaszkodás, ellenőrzés - Bár a gazdi követése a kutyák természetes viselkedése, a szeparációs szorongásban szenvedő kutyák esetében ez szélsőségessé is válhat. Ez a viselkedés előre jelezheti a szeparációs szorongás jelenlétét, különösen, ha a kutya akkor is nyugtalan, amikor a gazdi közel van, de készül elhagyni az otthont. Onnan tudjuk felismerni ezt a tünetet, hogy kedvencünk nem tudja elviselni, ha a gazdi kimozdul a látótávolságából, és állandóan figyeli, követi őt a lakás minden pontjába.

Hogyan előzzük meg, kezeljük a szeparációs szorongást?

Ha már megértettük, hogy kutyánk szeparációs szorongása milyen viselkedési formákban nyilvánulhat meg, érdemes megismerkedni azokkal a módszerekkel, amelyekkel enyhíthetjük vagy akár teljesen megszüntethetjük ezt az állapotot. Bár minden kutya más, és nincs egyetlen univerzális megoldás, néhány bevált technika segítségével jelentősen csökkenthetjük a kutyánk szorongását. Fontos megjegyezni, hogy a folyamat időigényes lehet, és sok türelemre, valamint következetességre lesz szükség, de ha kitartunk, képesek leszünk segíteni kedvencünknek megbirkózni a szorongásával.

A szeparációs szorongás kezelése többrétegű megközelítést igényel, amely magában foglalja a megfelelő rutin kialakítását, a kutya igényeinek kielégítését, valamint az önálló idő eltöltésére való felkészítést.

Napi rutin kialakítása

A kutyák a kiszámítható napi rutintól érzik magukat a legbiztonságosabban. Amikor kutyánk pontosan tudja, mikor következik az etetés, séta, játék és pihenés ideje, kevésbé lesz hajlamos a szorongásra, amikor egyedül kell maradnia. Fontos, hogy az elmeneteleink is kiszámíthatóvá váljanak: próbáljuk meg a kutya pihenőidejére időzíteni a távozásainkat, hogy amikor elmegyünk, kedvencünk a megszokott módon el tudjon lazulni és pihenni.

Testi - szellemi lefárasztás

A szeparációs szorongás csökkentésének alapja, hogy minden téren kielégítsük kutyánk szükségleteit. Gondoskodjunk róla, hogy megfelelő mennyiségű testmozgást, mentális stimulációt és figyelmet kapjon. Egy hosszú séta vagy intenzív játék segíthet abban, hogy kutyánk kimerüljön, és pihenésre vágyjon, mire magára kell hagynunk. Emellett érdemes logikai játékokat és hosszan tartó, természetes szárított rágcsákat biztosítani számára, amelyek lefoglalják az elméjét és csökkentik a szorongás kialakulásának esélyét.

Saját kis kuckó

Érdemes kialakítani egy olyan helyet otthonunkban, ahol kutyánk biztonságban és kényelemben érezheti magát. Ez lehet egy saját ágy, ketrec, vagy egy külön szoba, ahol zavartalanul tud pihenni, játszani vagy rágcsálni kedvenc játékait. A saját tér kialakítása hozzájárul ahhoz, hogy kutyánk magabiztosabban, nyugodtabban viselje az egyedüllétet.

Tippek az otthonhagyás rutinjához

1. Testmozgás, szellemi lefárasztás - Egy hosszú séta vagy játék a távozás előtt fárasztja a kutyát, így kevesebb energiája lesz szorongani vagy romboló viselkedést mutatni. A fizikai fáradtság mellett a mentális stimuláció (például új szagok felfedezése) is segít, hogy jobban kezelje az egyedüllétet.
2. Nyugodt készülődés - Próbáljunk meg minél nyugodtabban készülni az elmenetelre. A kutyák nagyon érzékenyek a gazdi érzelmeire és viselkedésére, így ha mi stresszesek vagy izgatottak vagyunk, az ő szorongásukat is fokozhatjuk. Kerüljük a nagy búcsúzkodást, hogy ne hívjuk fel a figyelmét az elválásra.
3. Ne kövessen minket - Amikor készülődünk, ne engedjük, hogy kutyánk minden lépésünket kövesse. Segíthet, ha egy olyan helyre irányítjuk, ahol kényelmesen pihenhet, például az ágyába vagy egy kijelölt sarokba, és biztosítsunk neki valami elfoglaltságot.
4. Legyen ismerős szagú tárgy a közelben - Hagyd hátra egy régi ruhadarabodat, amin a szagod van. Ez nyugtatóan hathat a kutyádra, és megkönnyítheti az elválást, mivel az ismerős illat biztosítja őt arról, hogy hamarosan visszatérsz.
5. Kapcsoljuk be a Tv-t, rádiót - A háttérzaj, mint például a TV vagy rádió, segíthet abban, hogy kutyánk ne érezze magát annyira egyedül. A megszokott zajok nyugtatóan hathatnak, és elterelhetik a figyelmét a távozásunkról.
6. Adjunk jutalomfalatot, rágcsálnivalót - Mielőtt elmegyünk, adjunk a kutyánknak egy hosszan tartó, természetes szárított rágcsát vagy egy logikai játékot, amelyben jutalomfalatot helyeztünk el. Ez lefoglalja és stimulálja a kutya agyát, valamint pozitív élményhez köti az egyedüllét kezdetét.
7. Nyugtató hatású készítmények, ha a probléma már fennáll - Vannak olyan természetes nyugtató cseppek, spray-k vagy jutalomfalatok, amelyek kamillát, levendulát vagy L-theanint tartalmaznak. Ezek segíthetnek megnyugtatni a kutyádat anélkül, hogy gyógyszerekhez folyamodnál. Az ilyen termékek rendszeres használata enyhítheti a szorongást, és elősegítheti a pozitív viselkedést.
8. Diszkrét távozás - Amikor elmegyünk, ne csináljunk nagy ügyet belőle. Egyszerűen távozzunk csendesen, és kerüljük a hosszú búcsúzkodást. Ezzel elkerülhetjük, hogy kutyánk izgatott vagy ideges legyen az elválás pillanatában.

Kialakult probléma kezelése

Ha kutyánknál már kialakult a szeparációs szorongás, vagy észrevettük az árulkodó jeleket, a probléma kezelése különös figyelmet és következetes megközelítést igényel. Az alábbiakban részletesen bemutatjuk azokat a képzési tippeket és praktikákat, amelyek segíthetnek enyhíteni a szorongást és megszűntetni a problémát.

• FOKOZATOS HOZZÁSZOKTATÁS AZ EGYEDÜLLÉTHEZ - A szeparációs szorongás kezelésének egyik legfontosabb lépése a kutya fokozatos hozzászoktatása az egyedülléthez. Ez a folyamat időt és türelmet igényel, de hosszú távon kifizetődő. Kezdjük azzal, hogy csak néhány percre hagyjuk magára a kutyát, majd lassan növeljük az egyedül töltött időt. Fontos, hogy a kutya mindig nyugodt maradjon, mielőtt visszatérünk, mert ezzel azt tanítjuk meg neki, hogy a távollétünk nem jelent fenyegetést. Ha a kutya nyugtalanná válik, inkább rövidebb időre hagyjuk magára, és fokozatosan növeljük az időtartamot, ahogy kényelmesebbé válik számára.
• POZITÍV MEGERŐSÍTÉS ÉS JUTALMAZÁS - A kutya viselkedésének formálása során a pozitív megerősítés kulcsszerepet játszik. Minden alkalommal, amikor a kutya nyugodtan marad egyedül, jutalmazzuk meg finom falatokkal, dicsérettel, vagy egy kis játékkal. Ez a pozitív élmény segít a kutyának összekapcsolni az egyedüllétet a jutalommal, és így csökkenti a szorongást. A jutalmazásnál fontos, hogy azt közvetlenül a kívánt viselkedés után adjuk, így a kutya könnyebben megérti az összefüggést.
• LASSÚ DESZENZITIZÁCIÓ - A lassú deszenzitizáció egy olyan technika, amely során a kutyát fokozatosan hozzászoktatjuk a távollétünkhöz anélkül, hogy túlzott stresszt okoznánk neki. Kezdjük azzal, hogy a kutyát egy számára kijelölt, biztonságos helyen hagyjuk, majd kilépünk a szobából csak néhány másodpercre. Ha a kutya nyugodt marad, fokozatosan növeljük az egyedül töltött időt. Ezzel párhuzamosan érdemes olyan elfoglaltságot biztosítani neki, mint egy interaktív játék vagy rágcsálnivaló, amely lefoglalja és pozitív élményekkel társítja az egyedüllétet.
• SZELLEMI ÉS FIZIKAI LEFÁRASZTÁS - A kutya megfelelő szellemi és fizikai lefárasztása csökkentheti a szeparációs szorongás tüneteit. Egy hosszú séta vagy intenzív játék előtt, mielőtt magára hagyjuk a kutyát, segíthet abban, hogy fáradtan könnyebben pihenjen és kevésbé aggódjon. Emellett logikai játékok, mint például az étellel töltött puzzle játékok, hosszú időre leköthetik a kutya figyelmét, ami szintén segít a szorongás enyhítésében.
• KÖRNYEZET GAZDAGÍTÁSA ÉS FEHÉRZAJOK - A kutya környezetének gazdagítása, valamint a megnyugtató zajok használata szintén hatékony eszköz lehet a szorongás csökkentésében. Biztosítsunk a kutyának egy kényelmes helyet, ahol pihenhet, és tegyük elérhetővé számára kedvenc játékait. A háttérben halk zene vagy fehér zaj is segíthet abban, hogy a kutya nyugodtabb legyen, mivel ezek elnyomják a külső zajokat, amelyek fokozhatják a szorongást.
• SZÜKSÉG ESETÉN SZAKÉRTŐI SEGÍTSÉG - Ha a fenti módszerek alkalmazása ellenére is súlyos marad a kutya szorongása, érdemes konzultálni állatorvossal vagy kutyaviselkedési szakértővel. Bizonyos esetekben szükség lehet gyógyszeres kezelésre, amely csökkentheti a szorongást, és segíthet a kutyának jobban reagálni a képzési technikákra.
  

Mennyi időre hagyhatjuk egyedül?

A kutya egyedül hagyásának időtartama nagyban függ a kutya életkorától, egészségi állapotától, valamint a szorongás mértékétől. Általában egy egészséges felnőtt kutya 4-6 órát képes egyedül tölteni anélkül, hogy komolyabb szorongást tapasztalna. Kiskutyák, idősebb vagy beteg kutyák esetében ez az időtartam lényegesen rövidebb lehet. Fontos, hogy fokozatosan szoktassuk hozzá kedvencünket az egyedülléthez, és minden alkalommal biztosítsunk számára elég mozgást és mentális stimulációt a távollétünk előtt. Ha lehetséges, próbáljuk meg minimalizálni az egyedül töltött időt, vagy kérjünk segítséget családtagoktól, barátoktól, hogy kutyánk ne maradjon hosszú ideig egyedül.

Kérdésed támadt?

Ha bármilyen kérdésed van a szeparációs szorongással, a kutyád gondozásával vagy az általunk forgalmazott termékekkel kapcsolatban, ne habozz kapcsolatba lépni ügyfélszolgálatunkkal! Szakértő kollégáink készséggel segítenek megtalálni a legjobb megoldást kedvenced számára, legyen szó megfelelő étrendről, nyugtató készítményekről vagy egyéb kérdésekről. Kérdezz bátran, és mi segítünk, hogy kutyád a lehető legjobb gondoskodást kapja!